2003. július 1-én Tihany az Európa Tanácstól EURÓPA DIPLOMÁT kapott!
A Tihanyi-félsziget számos vonatkozásban egyedülálló nemcsak hazánkban, Európában is. Különleges földrajzi helyzete, kialakulásának sajátosságai, mai tájképi megjelenése, földtani és történeti emlékei, ritka növény- és állatfajai mind-mind a legszebb és legféltettebb kincseink közé emelik. A természetet kutató és védő szakemberek számára a Tihanyi-félsziget értékei régóta ismertek. Itt alakult hazánk első tájvédelmi körzete 1952-ben. A tihanyi Tájvédelmi Körzet később észak felé bővült, 1658 hektáros területe ma a Balaton-Felvidéki Nemzeti Park egyik tájegysége. Két fokozottan védett része a Bozsai-öböl és a Külső-tó. A természetvédelmi területkezelést és az ökoturisztikai, környezeti nevelési feladatokat a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság látja el. A cél: bemutatni és megvédeni. Az ellentmondás feloldható, a megoldás az Önök kezében van. Kérjük, tartsák be a korlátozásokat!
A Balaton-part és a Bozsai-öböl
A félsziget partvonalából a természeteshez leginkább hasonló állapotban a délnyugat oldal, különösen a Gurbicza alatti résztől a révig terjedő szakasz maradt meg. Sajkodnál és a Bozsai-öbölben a part ma is természetes állapotát őrzi. A Bozsai-öböl a Balaton egyik utolsó csaknem háborítatlan nádas öblözete. A nádas belső szegleteiben fehér tavirózsa (Nymphaea alba) díszlik. Az öblöt a part felől kaszálók, rétek, láprétmaradványok kísérik, rajtuk mocsári kosbor (Orchis laxiflora), keskenylevelű gyapjúsás (Eriophoum angustifolium) és szibériai nőszirom (Iris sibirica) található sok más védett növény társaságában. A nádas ritka madárfajok egész sorának nyújt költési lehetőséget, így a nyári ludaknak (Anser anser) és a barna rétihéjáknak (Circus aeruginosus) is. Az emlősök közül különösen a fokozottan védett vidra (Lutra lutra) állománya érdemel említést.
Tihany tavai
A tihanyi táj szépségében három tó játszik fontos szerepet: a Balaton, a Külső-tó és a Belső-tó. A felsorolás azonban nem teljes, mert csapadékos években feltűnik a negyedik is: a Rátai-csáva. A félsziget mindhárom beltava egykori vulkáni kráter helyén keletkezett, egyszerűen a csapadékvíz összegyűlése révén. Forrás vagy patak nem táplálja őket, az magyarázza időszakos kiszáradásukat is, melyre az utóbbi évszázadokban mindhárom tó esetében volt már példa. A Belső-tó közvetlenül a falu alatt található, csaknem kerek, víztükre nyílt. A Balaton szintjénél 26 m-rel magasabban helyezkedik el, a vulkáni eupció lesüllyedt kalderájában. Egykor gazdag növény- és állatvilágáról volt híres, ma kedvelt horgászterület.
A Külső-tó a félsziget egykori vulkánjának fő kráterében keletkezett, erősen feltöltődött, sekély tó, a tengerszint felett 116 m magasságában. Az 1800-as évek elején levezető csatornákat ástak, hogy a tó vizét az Aszófői-séden keresztül a Balatonba vezessék. A lecsapolt területeket kaszálóként hasznosították. 1976-ban az akkori természetvédelmi hatóság vette át a terület kezelését. A levezető csatorna lezárásával ekkor kezdődött meg a tó eredeti állapotának visszaállítása. Az azóta eltelt két és fél évtized alatt a vízi növényzet teljesen visszatelepült, s megjelentek a vizes élőhely jellegzetes állatfajai is. Gazdag, a vízhez kötődő rovarvilág, különösen sok ritka szitakötőfaj találta itt meg életfeltételeit. Nagyszámú kétéltű és hüllő él a tóban, a mocsári teknős (Emys orbicularis) állomány kiemelkedő. A madarak közül itt is költ a nyári lúd (Anser anser) és a barna rétihéja (Circus aeruginosus), az utóbbi években pedig vörös gém (Ardea purpurea) fészkeléséről is tudunk. Fontos őszi táplálkozóhelye a gémféléknek, mivel a sekély víz ideális e fajok vadászati módszereinek. A vonulás előtt gyakran 20-25 nagykócsag (Egretta alba) is tartózkodik egyszerre a tavon. A félsziget harmadik tava, az ún. Rátai-csáva, mely szintén egykori vulkáni kráterből keletkezett lefolyástalan medencében alakult ki, víztükre azonban csapadékos évek tavaszain is alig éri el a fél hektárt. Nyár végére aztán ez a kis tavacska is többnyire kiszárad.
A kalderaperem maradványai
A félsziget alapját, a mintegy 100 m-re a felszín alatt húzódó felső-miocén sekélytengeri mészkövek és márgák alkotják, melyek triász üledékekre, permi homokkőre és fillitre rétegződtek. Az aljzatra pliocén-pannon üledékek hiátusos sorozata települt. (A pannon-rétegekben található a "tihanyi kecskeköröm" néven közismert kövület, a Congeria ungula caprae kagyló maradványa.) A Pannon-tenger visszahúzódását a bazaltvulkánosság megindulása követte, a vulkáni működés középpontja a mai Külső-tó helyén volt. Ekkor képződtek több helyen jól látható bazalttufa rétegek, vörös homokkő bombákkal. Az egykori vulkáni kráter peremének maradványai ma különálló hegyekként látszanak a Külso-tó körül: a Csúcs-hegy, a Nyereg-hegy, az Apáti hegy, a Kiserdő-tető és az Óvár.
Csúcs-hegy
A heves utóvulkáni tevékenység hatására egész sor gejzírkúp alakult ki a félszigeten, ezek egyike a Csúcs-hegy. A forráskúp és a feltörő forró víz vájta kürtő ma is szépen látható a félsziget legmagasabb pontján (235 m).A bazalttufára települt gejzirit "sapka" ellenállt a hegyet lepusztító erőknek, így alakult ki a jelenlegi érdekes forma. A kúpszerűen kiemelkedő sziklák lemezes hidrokvarcitból, kovás mészkőből és tömeges gejziritből állnak. A nyugati oldalán található forrásbarlangot a szájhagyomány Sobri Jóska, a híres bakonyi betyár barlangjának nevezi.
Nyereg-hegy
A Nyereg-hegy a Csúcs-hegyet az Apáti heggyel összekötő keskeny, sziklás gerinc, melyről csodálatos panoráma nyílik a Balaton-felvidék, a Balaton déli medencéje és a Bozsai-öböl felé, ellenkező irányban pedig a félsziget belsejére. A félsziget egyik legértékesebb földtani képződménye ez az ék alakú hegygerinc. A bazaltvulkánosság utóműködésének hatására forró víz áramlott az egykori felszínre. A kisebb-nagyobb meleg vizű tavakban növénymaradványokat őrző tavi hidrokvarcit és vékonylemezes kovás mészkő képződött. A mészkőlemezek szeszélyesen gyűrt formája az egykori víz- és kéregmozgás eredménye.
Apáti-hegy
Ez a kalderapermnek a Külső-tóhoz legközelebb eső egysége, keleti oldalán meredeken, bazalttufa sziklákon keresztül esik a térszín a tóig. A sziklaalakzatok a szél pusztító munkájának nyomát viselik. A félsziget belseje, a Külső-tó, a Belső-tó és az ősközség, a háttérben pedig Balatonfüred látványa nyújt maradandó élményt. Északi oldalán látható a helyreállított Apáti-teplomrom, jelezve az egykori Apáti település helyét. Az Apáti-hegy a félsziget egyik legértékesebb élőhelye. A hegytetőn- a részben másodlagos gyepekben-egész sor mediterrán-szubmediterrán növény él, köztük a vetővirág, az őszi csillagvirág, a borzas szulák, a hártyás galambhegy. Megtalálható itt a töviskés lucerna, több árvalányhajfaj és a törpe nőszirom is. A keleti oldal szikláin virít a cseh tyúktaréj a panon madárbirs és a bokros koronafürt. A délszaki klíma a rovaroknak is kedvező, a hazánkban ritka, nagy termetű mediterrán kabócafajok is megtalálhatók itt: az óriás énekes kabóca és a mannakabóca. Ezzel azonban még nincs vége az Apáti-hegy nevezetességeinek. Déli oldalán található ugyanis a félsziget egykori híres levendulásainak utolsó maradványa. A művelés felhagyása óta az eredeti növényzet részben visszatért, a levendulatövek köze elgyepesedett. A levendulás központi részén - mintegy 5 hektáron - a természetvédelmi kezelő (BFNP) a cserjék rendszeres irtásával, legeltetéssel fenntartja a régi állapotát. Ezen a területen virít a valószínűleg szintén egykori termesztésből kivadult gyapjas gyűszűvirág, mely fokozottan védett növényfaj. Az itt előforduló védett rovarok közül a mandulacincér érdemel említést.
Kiserdő-tető
A félsziget központi részén, a Külső- és a Belső-tó között emelkedő kalderaperem-maradvány. A vulkáni működés során létrejött bazaltsziklákat a későbbi földmozgások kibillentették eredeti helyzetükből. A szél a puhább kőzetanyagot elbontotta, a szilárdabb kötőanyagú bazalttufa azonban ellenállt a pusztító erőknek. A hegy tetejét sziklagyep és pusztafüves lejtősztyepp borítja, oldalain cserszömörcék, háttérben a Külső-tóval.
Óvár
A félszigetet keleti oldalról határoló markáns gerinc, a Balaton felé néző festői bazalttufa alakzatokkal. Tetején fut végig a Balaton-környék legszebb vaskori földsáncmaradványa. Az egykori földvár maradványai közelében, ún. pannon gyepek találhatók, jellegzetes védett növényeik a hangyabogáncs, a nagy pacsirtafű, a tavaszi hérics, a nagylevelű madárbirs, a leánykökörcsin és a csillag gerebcsin. Itt él a hazánkban csak két helyen előforduló nyugati ajtóscsiga. Az Óvár keleti oldalán 20 m magas bazalttufa sziklába vájt barlangok sorozata húzódik, ezek az ún. barátlakások. Egykoron feltehetően azok az orosz szerzetesek lakták, akiket I. András királyunk felesége hozott magával a kijevi nagyfejedelemségből. A cellacsoportokból ma már csak három látható, a többit az 1952. évi sziklaomlás betemette.1984-ben régészeti és geológiai feltárást végeztek, melynek során több csontváz is előkerült. 1994-ben a sziklafalat és a még meglevő cellákat stabilizálták. A félsziget egyetlen rétegforrása, az Orosz-kút, mely a közelben fakad, róluk kapta a nevét. (Ma gyakrabban használják a Cyprián-forrás elnevezést.)
A Szarkádi-erdő
A félsziget peremének hegyei nagyrészt erdővel borítottak, ezek legszebbje a délnyugati oldalon fekvő Szarkádi-erdő. Jellemző faállománya a csereskocsánytalan tölgyes, melybe molyhos tölgy, virágos kőris, mezei juhar és a mezei szil elegyedik. Néhány különleges tölgy is él itt, így az olasz tölgy. A gazdag cserjeszint alatt sok értékes lágyszárú növény él. A szarkádi-erdő állatvilágának jellegzetes tagja a védett nagy hőscincér, a szarvasbogár, a pettyes gőte és a barna ásóbéka. Gyakori hüllőfaja az erdei sikló, a madarakat a fekete harkály, a zöld és szürke küllő, a nappali ragadozók közül a karvaly, az éjszakaiak közül pedig egy igazi délszaki ritkaság, a füleskuvik képviseli. A Szarkádi-erdő déli részén, a mai rév fölött található az egykori Újlak település templomának romjai.
A gejzírmező és az Aranyház
A Szarkádi-erdő és a Belső-tó között elterülő gejzírmező mintegy hárommillió évvel ezelőtt, a földtörténeti negyedidőszakban keletkezett. A bazaltvulkánosságot követő vulkáni utóműködés során forró víz áramlott az egykori felszínre. A hévforrások- hasonlóan a jelenleg Izlandon működőkhöz-időszakos gejzír formájában törtek fel. A forró vízből és a meleg vizű tavakból meszes, kovasavas iszapok csapódtak ki, melyek fokozatosan szilárd kőzetté alakultak. A gejzír működésétől, valamint a víz- és kéregmozgásoktól függően a gejzirit tömeges, lemezes, gyűrt formában szilárdult meg, 100-150 kisebb-nagyobb gejzírkúpot hozva létre. Közülük ma már csak mintegy 50 db látható. A legnagyobb az Aranyház gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta. A jellegzetes sziklai növényzet között melegkedvelő állatok élnek, mint pl.az itt gyakran megfigyelhető zöld gyík. A gejzírkúp tetejéről a Belső-tó és az ősközség felé esik szép kilátás.
A Lóczy-tanösvény
Az eddigiekben részletesen leírt látnivalókon a Lóczy-tanösvény vezeti végig a kirándulókat. Az indulópontja a Sajkod melletti Apáti-templomromnál van, innen az Apáti-hegyen, a Nyereg-hegyen és a csúcs-hegyen keresztül a szarkádi-erdőbe, majd a gejzímező és az Aranyház érintésével az ősközségbe vezet. Onnan a Kiserdő-tető-Óvár-Barátlakások útvonalon a tihanyi hajóállomásra visz. A tanösvényen 7 megállót alakítottunk ki, ezek egy-egy nevezetességhez kötődnek.
